Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Börtönben élünk. Erről szól számomra Deák Kristóf szép kisfilmje. Mindenkinek megvan a saját zárkája és a zárkák között nincs átjárás.
Jásdi István borász (Csopak) írása
Börtönben élünk. Erről szól számomra Deák Kristóf szép kisfilmje. Mindenkinek megvan a saját zárkája és a zárkák között nincs átjárás. Az egyszerű történet többféle lehetséges értelmezése között nincs átjárás.
A PC-értelmezés szerint mindenki az, aminek érzi magát. Ha akarja kislány, ha akarja kisfiú. A többiek a közönség, csak egyet tehet – tapsol neki. Akár tud énekelni, akár nem - jár neki a kórus közös élménye. Akár tud rendezni, akár nem, jár neki a költségvetési millió. Nemcsak Hajdú Kristófnak, aki láthatólag tud. A tehetségtelennek is.
A filmnek van másik olvasata is. Nem mindenki ugyanabban tehetséges. A tálentumokat nem egyformán osztotta el az Úr. Mindenkinek abban kell kiteljesednie, amiben tehetséges. Aki nem tud énekelni, járhat balettre vagy elmehet súlylökőnek.
Az apoteózis, a végső nagy kórus elektronikusan letisztított tökéletes hangzása, amelyben a hamis hangok nemcsak elvesznek, de a tökéletességhez vezetnek – az igazi élet-hazugság.
Valakit természetesen meg kell kövezni; Erika néni megpróbált egyszerre megfelelni a kétféle világnak. A tehetséges gyerekeknek járó csokiból és a svéd útból juttatni azoknak is, akiknek nincs hangja. A tehetségesekéhez hasonló élményt akarta velük is megosztani. Más értelmezésben a tehetségesek hátán. A tehetségüket meglopva.
A PC számára azzal, hogy őket csak tátogni engedte, megakadályozta, hogy kibontakoztassák azt az énjüket, amivé válni szeretnének. Halálos bűnt követett el.
A kétféle világ között nincs átjárás. Egy ponton van egyetértés: Erikát meg kell kövezni!